Az Európai Uniós célkitűzés, miszerint a nagy távolságú fuvarok 30 százalékát áttereljék a vasúti és vízi közlekedésre és ezzel „zöldítsék” a közúti fuvarozást, nem tűnik tarthatónak. A vízi és vasúti árufuvarozás mértéke is csökkent európai szinten, így a 2030-ra előirányzott számok nem reálisak. Az MLSZKSZ a koncepció átgondolását sürgetné.
Az árufuvarozást érintő uniós zöldítés program a jelenlegi adatok szerint elbukni látszik: az elmúlt négy évben az európai vízi és vasúti árufuvarozás teljesítménye nemhogy közelítette volna a már kigondolásakor irreálisnak tűnő célkitűzést, hanem több mint tíz százalékkal csökkent. A fuvarozási módváltás, vagyis a vasútra, vízre átterelés kulcskérdés az uniós klímacélok eléréséhez, hiszen a szállítmányozási ágazat felel a szén-dioxid-kibocsátás mintegy húsz százalékáért.
Itthon jobb a helyzet
Hazánkban a romlás mértéke enyhébb volt az uniós átlagnál, de nálunk is van hová fejlődni. Fülöp Zsolt, a Magyarországi Logisztikai Szolgáltató Központok Szövetségének elnöke is aggodalmát fejezte ki az uniós célkitűzések kapcsán:
„Magyarország az elmúlt négy évben átlag fölött teljesítette az Unió célkitűzését, a helyzet azonban itt sem rózsás, de a romlás mértéke mérsékeltebb, mint az európai átlag. A 30 százalékos átterelés azonban a jelenlegi ütemben így sem valósítható meg 2030-ra.”
Az Európai Számvevőszék intermodális fuvarozásról készített, nemrégiben publikált jelentéséből azonban kiderült, hogy a fuvarozás zöldítésének helyzete jelenleg még annál is rosszabb, mint amilyen egy évtizeddel ezelőtt volt. Az MLSZKSZ éppen ezért új szakpolitikai beavatkozást javasol. Egységes és kötelező érvényű szabályok nélkül az uniós tagországok több mint kétharmada nem fogja tudni megoldani a komoly logisztikai és árufuvarozási kihívásokat.
Az EU-ra várva: szigorúbb szabályozás kell
Az európai árufuvarozási ágazat azonban már régóta (hiába) várja az Európai Uniótól a szakmai javaslatokat, a valódi zöld megoldásokat, amelyek kiterjednek olyan lényeges kérdésekre, mint:
a kombinált szállításról szóló irányelv és a közúti haszongépjárművek tömegeiről és méreteiről szóló irányelv felülvizsgálata.
A szándék megvalósításához ugyanakkor több lényeges alapelem is hiányzik, amelyek nélkül a megadott határidőre, az elképzelt átterelési mértéket nem, hogy lehet megvalósítani, de még csak meg sem fogják közelíteni.
„A legfőbb probléma az, hogy az eddigi uniós ajánlások nagyon megengedőek, gyengék voltak, ezért senki sem vette ezeket komolyan. Olyan uniós intézkedésekre lenne szükség, amelyek mindenkire kiterjednek, kötelezőek és közelebb hozzák az intézkedéseket az operatív működéshez, valamint számonkérhetőek, és konkrét fejlesztési, magvalósítási terveket várnak el a tagországoktól. A klímacél eléréséhez nélkülözhetetlen, hogy növeljük az intermodális fejlesztéseket és a fuvarozási módváltás dinamikáját” – fejtette ki a kérdésről véleményét Fülöp Zsolt.
Mi lehet a megoldás?
Az MLSZKSZ egyértelmű véleménye az, hogy az árufuvarozás valódi zöldítése érdekében fel kell pörgetni az intermodális fuvarozást. Ebben van potenciál, a szakértők szerint fejlődési robbanás előtt áll. A közúti fuvarozást gyorsasága, pontossága, személyre szabott kiszolgálása és kiszámítható megoldásai a fuvarozási ágazatok abszolút nyertesévé teszik belföldön és nemzetközi viszonylatban is. Ahhoz, hogy valós változást lehessen elérni fontos első lépés lenne a vasúti fuvarozás 25 km/h-s átlagsebességét a közúti 60 km/h-s átlagsebességhez közelíteni. Az MLSZKSZ javaslata szerint az intermodális fuvarozás jelentős növekedéséhez olyan uniós szintű koncepció Az MLSZKSZ javaslata szerint az intermodális fuvarozás jelentős növekedéséhez olyan koncepció szükséges, amely négy fő beavatkozási területen tudná segíteni az intermodális fuvarozást:
- az infrastruktúra,
- az eszközök,
- a szabályozás
- és az ösztönzők fejlesztésében.
A célok elérése érdekében jelentős vasúti beruházásokra van szükség, a jelenlegi elavult infrastruktúra nem tudná ezt az igényt kiszolgálni. Emellett támogatni kellene az eszközbeszerzést is, jelenleg szinte lehetetlen terminálkapacitás-növelő beruházáshoz támogatást szerezni. Ezen a területen több párhuzamos kezdeményezés is fut, amely azt mutatja, hogy mások is érzik a területben rejlő, még kiaknázatlan lehetőségeket, ám jelenleg ez – pénz és egységes koncepció híján – a nagyon távoli jövő kérdésének tűnik, ami biztosan nem 2030 lesz.
