Vannak kérdések, amelyek mögött több van, mint egyszerű kíváncsiság. A Volán mögött Facebook oldalán egy kérdéssel fordultunk a kamionsofőrökhöz: melyik az a hely Magyarországon, ahol a legszívesebben állnak meg enni? A válaszokból egy név kiemelkedett: a Sofőr Csárda. Ha ennyien mondják, ott lennie kell valaminek.
A kíváncsiság és persze a gyomrunk vitt minket Fülöpszállásra. Ahogy beléptünk az ajtón, azonnal feltűnt valami. Már bőven elmúlt délután kettő, mégis tele volt a hely. Az asztaloknál elégedett vendégek beszélgettek, ettek, nevettek. Nem siettek. Nem rohantak tovább.
Otthonos belső tér, egyedi bútorok
A helynek sajátos hangulata van. A fa dominál mindenhol, melegséget adva az egész belső térnek. A masszív, világos színű asztalok és a faragott székek nem csak szépek, hanem történetet hordoznak. Ezek a bútorok Solton, egyedileg készültek. A mennyezeten futó fa gerendák, a vitrines szekrények, a letisztult, mégis otthonos elrendezés mind azt a fajta időtálló, őszinte hangulatot adják vissza, amit a csárda képvisel.
Az étlap a klasszikus magyar vendéglátás lenyomata. Az ételek között ott vannak a régi nagy kedvencek. Marhapörkölt, pacalpörkölt, babgulyás. A frissensültek kínálata is ezt az irányt követi. Rántott húsok, cordon bleu, töltött csirke, cigánypecsenye, minden, ami egy hosszú nap után valóban jól esik. A választékban mégis van rugalmasság. Ott vannak a pizzák, a hamburgerek, a könnyebb fogások, saláták. Nem azért, hogy megfeleljenek egy trendnek, hanem mert tudják, hogy minden vendég más és itt mindenkinek jut hely az asztalnál.
Hatan érkeztünk és ahogy ez ilyenkor lenni szokott, mindenki mást választott. Volt, aki a klasszikus cigánypecsenyére esküdött, más csülköt kért pékné módra, volt aki a rántott sajt mellett döntött és voltak ketten akik a két személyes tálat választották. Az utóbbi érkezésekor nyílvánvalóvá vált, hogy a „két személyes” jelző ebben az esetben inkább irányadó, mint pontos meghatározás. Az adag akkora volt, hogy ketten esélytelen lett volna megbirkózni vele. Végül közös erővel segítettünk „elfogyasztani”. De nem csak a mennyiség miatt marad emlékezetes ez az élmény. Hanem azért, mert minden fogásnál ugyanazt éreztük. Hogy ez jól van elkészítve. Hogy itt nem spóroltak az alapanyaggal, az idővel, az odafigyeléssel. Minden étel hozta azt, amit ígért sőt, még többet is. Amikor már azt gondoltuk, hogy nincs tovább…akkor jött a desszert. Palacsintát kértünk. Többet is. Bár már tényleg jóllakva ültünk ott, az első falat után éreztük, hogy ezt kár lett volna kihagyni.
A legnépszerűbb étel: a cigánypecsenye
Összességében az ételek nem csak finomak. Túlmutatnak azon. A rántott sajt nem egy gyorsan előkapott mirelit darab. Itt hajnalban kezdődik a munka. A dolgozók korán kelnek, előkészítenek, paníroznak, hogy minden frissen, kifogástalan minőségben kerüljön a vendégek elé.
A jelenlegi tulajdonos 2019 augusztusában vette át a helyet, de nem akarta újraírni a csárda történetét. Megőrizte azt, ami miatt a Sofőr Csárda az lett, ami. A hagyományos ízeket, a megszokott ételeket, azt a világot, amihez az emberek ragaszkodnak. A csapat nagy része több mint 10 éve dolgozik itt, egy igazi törzsgárda várja a vendégeket. Mint megtudtuk, a konyhából naponta közel 250 étel kerül ki. Ez már önmagában is sokat mond. De ami igazán különleges, az az, hogy ebben a tempóban sem vész el a minőség. A cigánypecsenye, ami a vendégek kedvence, pontosan ugyanazzal a gondossággal készül el az első és az utolsó adagban is.
Ahogy jóllakottan kiléptünk az ajtón, már az járt a fejünkben, hogy már értjük miért írták ennyien a Sofőr Csárdát. Értjük, miért térnek vissza ide újra és újra és azt is, miért lett ez a hely több egy egyszerű megállónál. Ez egy biztos pont az úton. Egy hely, ahol ugyanazok az ízek várnak, amiket régen megszerettél, és ugyanazok az arcok mosolyognak rád, akik miatt jó érzés belépni. Egyfajta origó. Ahol az ember nem csak megáll egy étkezésre, hanem egy pillanatra visszatalál valamihez, ami lassan eltűnik a világból: az igazi vendéglátás. Ide nem csak betérsz, ide visszatérsz.
