A fizetés az egyik első dolog, amit megnézünk egy álláshirdetésben. A kamionsofőrök esetében azonban a havi kereset mellett van egy másik „fizetőeszköz” is: az idő.

Nem mindegy ugyanis, hogy ugyanazért – vagy valamivel több – pénzért hány napot kell távol tölteni az otthontól, mennyire kiszámítható a hazajárás, és végül mennyi marad a hónapból a családra és a magánéletre.

Felmerül tehát a kérdés: hol van az a pont, ahol a magasabb fizetés már nem ér meg több úton töltött időt?

Ha már hetekig úton vagyok, legalább fizessék meg?

Sok nemzetközi sofőr számára teljesen érthető ez a gondolkodás.

Aki vállalja a hosszabb turnusokat, annak a munka nem ér véget azzal, hogy az adott napi vezetési idő lejár. Attól még nem kerül haza. A következő munkanapig lehet, hogy egy több száz vagy akár több ezer kilométerre lévő parkolóban tölti az idejét.

Éppen ezért két állásajánlat összehasonlításakor önmagában a havi nettó összeg könnyen félrevezető lehet.

Nemcsak azt érdemes megkérdezni, hogy „Mennyit keresek?”, hanem azt is:

„Milyen munkarend és mennyi otthontól távol töltött idő jár ezért a pénzért?”

Egy magasabb jövedelmet kínáló, hosszabb turnusos állás kifejezetten vonzó lehet annak, aki néhány év alatt szeretne jelentősebb összeget félretenni, lakásra gyűjt, hitelt fizet, vagy egyszerűen jelenleg az anyagi előrelépést helyezi előtérbe.

Más számára viszont egy bizonyos szint fölött már nem a fizetés az elsődleges.

Az otthon töltött időnek is van értéke

Egy szabadnap értékét nehéz forintosítani.

A rendszeres hazajárás jelentheti azt, hogy a sofőr több hétvégét tölthet a családjával, jelen lehet a gyerekei életében, könnyebben szervezhet programokat, vagy egyszerűen több idő jut arra az életre, amely a munkán kívül várja.

Ez különösen hosszú távon válhat fontossá.

Aki éveken keresztül dolgozik nemzetköziben, annak nem feltétlenül ugyanazok a prioritásai 25, 35 vagy 50 évesen. Ami néhány évig megfelelő kompromisszum volt a magasabb keresetért, később már túl nagy árnak tűnhet.

És természetesen fordítva is igaz: van, akinek éppen egy hosszabb turnusos rendszer illeszkedik jobban az életéhez.

Nincs minden sofőr számára egyformán jó munkarend.

Az uniós szabályozás is foglalkozik a hazatérés kérdésével

Az otthon töltött idő jelentőségét jól mutatja, hogy az Európai Unió közúti fuvarozásra vonatkozó szociális szabályai külön rendelkeznek a járművezetők visszatérésének lehetőségéről.

A jelenlegi szabályok alapján a fuvarozó vállalkozásnak úgy kell megszerveznie a munkát, hogy a járművezető meghatározott időközönként visszatérhessen a szokásos munkavégzési helyéül szolgáló működési központba vagy a lakóhelyére a megfelelő heti pihenő megtartására.

Az Európai Bizottság magyarázata szerint ennek a szabálynak kifejezett célja a járművezetők munkakörülményeinek javítása és annak elkerülése, hogy túlságosan hosszú időszakokat töltsenek folyamatosan úton.

Ez azonban egy minimumszabályozási keret. Attól, hogy egy munkarend jogszerű, még nem biztos, hogy minden sofőr számára élhető vagy vonzó.

Nemcsak az számít, hányszor mész haza, hanem az is, hogy mikor

Van egy másik szempont, amely egy álláshirdetésből sokszor nehezebben derül ki: a kiszámíthatóság.

Nem ugyanaz egy előre meghatározott munkarendben dolgozni, amelynél a sofőr nagy biztonsággal tudja, mikor indul és mikor érkezik haza, mint folyamatosan azt hallani:

„Majd meglátjuk, hogyan jön ki a fuvar.”

Hiába ígér papíron kedvező munkarendet egy állás, ha a hazajutás időpontja rendszeresen csúszik.

Családi programot, időpontot, utazást vagy akár egy egyszerű hétvégét is nehéz úgy megtervezni, ha a sofőr nem tudja biztosan, hogy addigra hazaér-e.

Ezért egy állás értékének megítélésekor a fizetés és a turnus hossza mellett a munkarend tényleges kiszámíthatósága is fontos tényező lehet.

A pihenőidő és az otthon töltött idő nem ugyanaz

Ezt a kettőt is érdemes különválasztani.

Az uniós szabályozás pontosan meghatározza a vezetési és pihenőidőket. Főszabály szerint a napi vezetési idő legfeljebb 9 óra, amely hetente kétszer 10 órára növelhető. A heti vezetési idő legfeljebb 56, két egymást követő héten pedig összesen legfeljebb 90 óra lehet. A rendszeres heti pihenő legalább 45 óra.

Ezeknek a szabályoknak fontos közlekedésbiztonsági és munkakörülményeket védő szerepük van.

De attól, hogy a sofőr éppen pihenőidejét tölti, nem feltétlenül van otthon.

A napi pihenő és bizonyos feltételekkel a csökkentett heti pihenő a járműben is eltölthető. A legalább 45 órás rendszeres heti pihenőt viszont nem lehet a járműben tölteni; ahhoz megfelelő szállást kell biztosítani, amelynek költségét alkalmazott sofőr esetében a munkáltató viseli.

Vagyis a jogszabály szerinti pihenés és a családdal, saját otthonban töltött szabadidő két külön kérdés.

Akkor melyik a jobb: több pénz vagy több szabadidő?

Erre valószínűleg nincs általánosan helyes válasz.

Egy fiatal, kötöttségek nélküli sofőr dönthet úgy, hogy néhány évig bevállalja a hosszabb turnusokat a magasabb keresetért.

Egy kisgyermekes szülőnek lehet, hogy többet ér a rendszeres hazajárás.

Más pedig egyszerűen szeret úton lenni, és nem éli meg komoly áldozatként a hosszabb turnusokat.

Ezért egy sofőrállás értékét nehéz kizárólag a havi nettó alapján megítélni.

A valódi kérdés nem feltétlenül az, hogy mennyit fizetnek. Hanem az, hogy mit kell adnod érte cserébe.