Évek óta halljuk, hogy Európa fuvarozási ágazata sofőrhiánnyal küzd. A vállalkozások nehezen találnak megfelelő gépkocsivezetőket, miközben a sofőrös csoportokban szinte naponta jelennek meg olyan bejegyzések, amelyekben tapasztalt sofőrök keresnek új munkahelyet. Jogosan merül fel tehát a kérdés: valóban sofőrből van kevés, vagy olyan állásból, amelyért érdemes hosszú távon az úton maradni?

A válasz természetesen nem fekete-fehér. A hivatásos gépkocsivezetők utánpótlása valóban komoly európai probléma. A szakma öregszik, kevés fiatal érkezik, miközben a közúti árufuvarozás továbbra is hatalmas mennyiségű árut mozgat meg.

De van egy másik oldala is a történetnek.

Sok sofőr számára ugyanis ma már nem az a legfontosabb kérdés, hogy talál-e munkát, hanem az, hogy talál-e olyan munkahelyet, amelynek feltételei mellett éveken keresztül is vállalni akarja ezt az életformát.

A fizetés fontos. De önmagában már nem biztos, hogy elég.

A kamionsofőr munkáját kívülről könnyű pusztán a havi fizetéssel összehasonlítani más szakmákkal.Csakhogy egy nemzetközi gépkocsivezető jövedelme mögött gyakran napok vagy akár hetek vannak távol az otthontól.Ehhez jön a forgalom, a rakodások kiszámíthatatlansága, a parkolóhely keresése, a határidők, a vezetési és pihenőidők szigorú betartása, valamint az a felelősség, amely egy több tíz tonnás szerelvény, a rakomány és a közlekedés többi résztvevője miatt folyamatosan jelen van.

Ezért egy állásajánlatot sok sofőr már nem egyszerűen úgy néz, hogy:

„Mennyit lehet keresni?”

Hanem úgy:

„Mit kell ezért a pénzért cserébe vállalnom?”

És ez hatalmas különbség.

Egyre többet ér az otthon töltött idő

2/1, 3/1, 2/2, hetelős, kéthetelős, napizós.

A sofőrök számára a munkarend ma már az egyik legfontosabb állásválasztási szempont lehet.Két hasonló fizetést kínáló munka között óriási különbséget jelenthet, hogy az egyiknél kiszámíthatóan tudja a sofőr, mikor ér haza, a másiknál pedig folyamatosan változik a turnus vége. Az otthon töltött időnek pedig van egy olyan értéke, amelyet nehéz forintosítani.

Egy kihagyott születésnapot, egy hétvégét a gyerekekkel vagy egyszerűen azt, hogy valaki este a saját otthonában aludjon, nem feltétlenül kompenzál néhány tízezer forinttal magasabb fizetés.

Ez az egyik oka annak, hogy a sofőrmegtartás kérdésében egyre kevésbé lehet kizárólag a bérről beszélni.

Nem csak az számít, milyen kamiont adnak

Egy új, kényelmes, jól felszerelt jármű természetesen komoly előny annak, aki gyakorlatilag a fél életét a fülkében tölti.De a legújabb kamion sem old meg mindent.Ha a sofőr folyamatosan bizonytalanságban dolgozik, nem tudja előre a következő fuvarját, rendszeresen csúszik a hazatérése, problémás a kommunikáció vagy minden fennakadásnál automatikusan rajta csattan az ostor, akkor a modern technika önmagában kevés lesz a megtartásához.A jó munkahely ezért nemcsak jó járműparkot jelent.Hanem kiszámíthatóságot is.

A diszpécser és a sofőr kapcsolata többet számít, mint elsőre gondolnánk

A sofőr a fuvarozási folyamat végén ül, de számos olyan körülménnyel találkozik, amelyre nincs közvetlen ráhatása.

Dugó.

Lezárt út.

Elhúzódó rakodás.

Megtelt parkoló.

Műszaki probléma.

Időjárás.

Mégis neki kell úgy gazdálkodnia a rendelkezésére álló vezetési idővel, hogy közben a fuvar is célba érjen és a szabályokat is betartsa.Ebben a helyzetben óriási különbséget jelent, hogyan kommunikál vele a háttérben dolgozó csapat. Egy jó diszpécser nem egyszerűen feladatokat oszt ki. Ismeri a fuvar realitását, meghallgatja a sofőrt, és amikor probléma adódik, megoldást keres. Egy rosszul működő kommunikáció viszont még egy egyébként jó állást is gyorsan élhetetlenné tehet. A sofőrök megtartásában ezért a vállalati kultúra legalább olyan fontos lehet, mint maga a munkaszerződés.

A tisztelet nem kerül pénzbe – mégis rengeteget ér

Talán ez az egyik legtöbbször alábecsült tényező.A sofőr nem egyszerűen „elviszi A-ból B-be” az árut. Nap mint nap döntéseket hoz, problémákat old meg, dokumentációt kezel, rakodóhelyekkel kommunikál, felelősséget vállal a járműért és a rakományért, miközben egy szigorúan szabályozott munkakörnyezetben dolgozik. Egy tapasztalt gépkocsivezető mögött sokszor több százezer vagy akár több millió kilométer tapasztalata áll. Ennek ellenére sok sofőr beszél arról, hogy bizonyos helyzetekben inkább végrehajtóként, mint szakemberként kezelik. Pedig néha egészen apró dolgokon múlik a különbség.

Normális hangnem.

Egy telefonhívás, ha változik a terv.

Reális elvárások.

A sofőr véleményének meghallgatása.

És annak elfogadása, amikor egy feladatot a rendelkezésre álló vezetési idő vagy a közlekedési helyzet miatt egyszerűen nem lehet biztonságosan teljesíteni.

A kiszámíthatóság lassan önálló juttatássá válik

A fuvarozás természetéből adódóan soha nem lesz teljesen kiszámítható szakma.Egy baleset, dugó, rakodási probléma vagy műszaki meghibásodás bármikor felboríthatja a terveket. De nem mindegy, hogy a bizonytalanság kivétel vagy rendszer. Ha egy sofőr előre tudja a turnusát, ismeri a várható hazatérését, átlátható a bérezése és tudja, milyen relációkon fog dolgozni, akkor a magánéletét is sokkal könnyebben tudja megszervezni. Ez különösen fontos egy olyan szakmában, amelyben a munka és a magánélet közötti határ eleve sokkal vékonyabb, mint egy hagyományos nyolcórás állásnál.

És itt jön a sofőrhiány egyik nagy ellentmondása

Előfordulhat, hogy ugyanabban az időszakban egy fuvarozó azt mondja:

„Nem találunk sofőrt.”

Egy tapasztalt gépkocsivezető pedig azt:

„Nem találok normális munkahelyet.”

Mindkettő igazat mondhat. Lehetnek sofőrök a munkaerőpiacon, akik nem fogadják el az adott feltételeket. És lehetnek korrekt állást kínáló vállalkozások, amelyek valóban nem találnak megfelelő tapasztalattal rendelkező jelentkezőt. A sofőrhiány tehát nem feltétlenül egyszerű létszámprobléma.Illeszkedési probléma is. Találkozik-e egymással az, amit a vállalkozás gazdaságosan biztosítani tud, és az, amit a sofőr ezért az életformáért cserébe elvár?

A cégek sincsenek könnyű helyzetben

Erről sem lenne korrekt megfeledkezni. A fuvarozók oldalán ott vannak az üzemanyagköltségek, útdíjak, biztosítások, finanszírozási költségek, járművek, szervizelés, adminisztráció és az egyre erősebb nemzetközi verseny. Egy vállalkozás nem tud korlátlanul béreket emelni, miközben a fuvardíjakat nem feltétlenül ő határozza meg. A probléma tehát nem oldható meg egyszerűen azzal, hogy:

„Fizessenek többet.”

A hosszú távú megoldás valószínűleg sokkal összetettebb. Versenyképes fizetés, vállalható munkarend, jobb szervezés, megfelelő járművek, kiszámítható turnusok, korrekt kommunikáció és valódi szakmai megbecsülés együtt tehetnek vonzóvá egy munkahelyet. Lehet, hogy nem sofőrt kell találni. Hanem meg kell tartani azt, aki már ott van. A sofőrhiányról szóló beszélgetések gyakran a toborzásra koncentrálnak.

Hány új ember jelentkezett?

Hol hirdessünk?

Hogyan hozzunk fiatalokat a szakmába?

Legalább ilyen fontos kérdés azonban az is:

miért távozik az, aki már évek óta csinálja?

Egy tapasztalt sofőr elvesztésével nemcsak egy munkavállaló távozik. Vele együtt eltűnik rengeteg rutin, útismeret, problémamegoldási tapasztalat és olyan tudás, amelyet nem lehet néhány hét alatt pótolni. Éppen ezért a következő évek egyik legfontosabb kérdése talán nem az lesz, hogy ki tud több sofőrt megszerezni. Hanem az, hogy ki tud olyan munkahelyet teremteni, ahonnan a jó sofőr nem akar elmenni.

Sofőrhiány vagy jó munkahelyek hiánya?

Valószínűleg mindkettő.Az európai közúti fuvarozásnak valóban szüksége van utánpótlásra. De önmagában több jogosítvány és több új belépő nem oldja meg a problémát, ha közben a már szakmában dolgozók egy része folyamatosan jobb feltételeket keres vagy végleg kiszáll. A kérdést ezért talán érdemes megfordítani.

Nem csak azt kell megkérdezni:

„Mit vár ma egy fuvarozó a jó sofőrtől?”

Hanem azt is:

„Mit várhat el egy jó sofőr a munkahelyétől?”

Mert lehet bármilyen modern a flotta, bármilyen jó a fuvarszervezés és bármennyi megbízás érkezhet. A kamion végül csak akkor indul el, ha van, aki beül a volán mögé.